Számtalan érdekesebbnél érdekesebb történettel találkozhatunk a médiában, ha kicsit kutakodni kezdünk az ufológia területén. Az egyik legismertebbnek számító eset az 1947-es roswelli incidens, amely azóta is az ufókutatás mérföldkövének számít. Ám ezt megelőzően is történt egy hasonló esemény, amikor szintén szerencsétlenül járt egy ufó. Ez a nem mindennapi tragédia felkavarta az akkori médiát, s a mai napig széles érdeklődés övezi a történteket. Az eset 1897. április 17-én történt egy texasi kisvárosban, Aurorában.

Az aurorai incidens

A 19. század végén, amikor az égboltot még éppen csak a léghajók hódították meg, és a Wright fivérek még csupán tervezgették, hogy uralmuk alá vonják az eget, egy furcsa, cigaretta formájú repülő tárgy vált láthatóvá Dallas légterében.

Aurora, 1897. április 17., reggel hat óra.

Több szemtanú is észlelte az égen átsuhanó különös repülő tárgyat, amely észak felé tartva ismeretlen okból egyszer csak süllyedni, majd füstölni kezdett, végül hatalmas robajjal belecsapódott a helyi bíró szélmalmába, és felrobbant. Darabjai több holdnyi területet beterítettek.

A The Dallas Morning News című újság riportere, S. E. Hayden 1897. április 19-én a következőket írta a lap hasábjain:

„Aurora, Wise megye, Texas. Reggel hat óra körül a korán kelő aurorabeliek megdöbbenve látták, amint egy léghajó hirtelen megjelent az égen. A léghajó elrepült közvetlenül a főtér fölött, és amikor a város északi szélére ért, összeütközött Proctor bíró szélmalmának a tornyával, és szörnyű robbanás kíséretében darabokra hullott.

A roncsok több holdnyi területen szétszóródtak, lerombolták a szélmalmot és a víztartályt, valamint tönkretették a bíró virágoskertjét. Feltehetően a pilóta volt a hajó egyetlen utasa, és habár a maradványai csúnyán el voltak torzulva, mégis eleget össze tudtak gyűjteni ahhoz, hogy kimutassák: a pilóta nem ebből a világból származott.”

2016. június 7-én két társammal, Prusival és Bélával sikeresen felrajzoltuk az erdélyi Izsáky László által 42 évvel ezelőtt használt valódi ufólehívójelet, a pontos tájolással és a kóddal együtt. A lehívójel működik! A kapcsolatfelvétel sikerült.

Az eset rekonstruálására a Gutin hegységben, a Kakastaréj közelében került sor, az egykori fatelepen, ahol az 1974-es lehívás történt, és amelynek helyét nekünk sikerült elsőként megtalálnunk.

Néhány pillanatfelvételt megmutatunk a jel készítéséről, és egy részletet a valódi jelről, a pontos tájolás és a kód nélkül.

Az egész eset kivizsgálásáról és az expedícióról hamarosan megjelenő, sok fényképpel illusztrált könyvünkben olvashattok, rövidesen kezdődő előadássorozatomon pedig helyszíni videofelvételeket és hanganyagokat is mutatok majd.

Megígértem, tartom a szavam, minden nyilvánosságra fog kerülni!

Perlaki Zsuzsanna Éva

Eredetileg megjelent a Gondolatok az égbolt alól blogon, 2016 júniusában.

"...Sokan abban reménykednek, hogy nincsenek érzéseim. Csak igazságérzetem van, meg nagy pofám. Ki kell ábrándítanom mindenkit, nagyon is vannak érzéseim. Sőt kifejezetten érzékeny vagyok! Mondhatni érzékenységben szenvedek. Érzékenységem, az igazság.

Ha hazugságba botlom, előjön ez az érzékenységem. Hogy mulasszam, minden erőmmel azon vagyok, hogy kiderítsem az igazságot. Hogy tudjam, és tudassam mindenkivel, hogy átakarnak verni, hülyének akarnak nézni mindenkit.

És nem elégszem meg semmiből sem csak, a felére.

És hiszek abban is, hogy az igazság teljes tudása, mindenkinek jár!..."

Perlaki Zsuzsanna Éva

Eredetileg megjelent a Gondolatok az égbolt alól blogon, 2016 májusában.

Helyzetjelentés

Ufós berkeken belül köztudott, hogy nagyon érdekel engem az az 1974-es eset, amikor az erdélyi Izsáky László lecsalogatta az ufókat, akiktől 86 darab aranylemezt kapott.

Több magyar kutató is foglalkozik ezzel az esettel, kisebb-nagyobb sikerrel. Nagyon kevés információ lelhető fel az ügy kapcsán az érdeklődők számára, és azok is sok téves információt tartalmaznak. Számtalan titok lengi körbe az esetet, és sok kellemetlenség érheti azokat, akik mélyebben belássák magukat a kutatásba.

Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy volt szerencsém segítő szándékú kutatóval beszélgetni az eset kapcsán, és sajnos azt is meg kell említenem, hogy bizony rengeteg olyan kutatóba is belebotlottam, aki kifejezetten hátráltató szándékkal vette fel velem a kapcsolatot. Több helyről kaptam fenyegetést, hogy azonnal hagyjam abba az eset feltárását, mert az "káros lehet az egészségemre" nézve. Volt, aki be akarta mocskolni a nevem, és olyan dolgokat állított rólam, amelyek nem igazak. Teljesen el akartak lehetetleníteni engem "ufós" körökben, meg akartak törni, azt akarták, hogy adjam fel minden törekvésemet annak érdekében, hogy fényt derítsek erre az ügyre. Ez számomra nagyon meglepő. Azt gondoltam, egy csónakban evezünk, de ezek szerint nem. Egyeseknek nem célja, hogy kiderüljön az igazság.

A gyanútlan látogató, aki frissen csatlakozik egy adott csoporthoz, vajon mennyire vegye komolyan a társaságot, ha még az alappillérei is álprofillal rendelkeznek? Álarc mögé bújva hogyan beszélhet valaki az igazságról? Hogyan követelheti az igazság megismerését?

Titokzatos geoglifák, lehívójelek az égieknek

Ősidők óta emberek százai készítenek különböző méretű és formájú képeket valakiknek, akik csak odafentről láthatják műveiket. Vajon valóban egyfajta kommunikációs út lenne ezeknek az ábráknak az elkészítése?
1974. június 7-én Erdélyben Izsáky László a társaival egy hatalmas jelet rajzolt fel a Gutin hegységben található Kakastaréj közelében, bízva abban, hogy az a távoli messzeségekben is jól látható, és „hívó” erejű lesz, általa kapcsolatot tudnak létesíteni más bolygókon élő intelligens létformákkal.
Az erőfeszítésüket siker koronázta. A történetet bizonyára sokan ismerik, ezért az eset részleteire itt nem térek ki, a cikk végén egy keretes részben olvasható Izsáky saját szavaival előadva.

Tegnap éjjel egy hihetetlen észlelésnek voltam a szemtanúja két másik emberrel együtt.
Az éjszakai órákban, körülbelül 23:25–23:45 között, déli irányból észak felé, spirális mozgást végző, fénylő objektumok rajára figyeltünk fel egy sűrű ködképződményben.
Először úgy tűnt, hogy egy helyben álló objektumokat látunk, de rövidesen egyértelművé vált, hogy mozgásban vannak.

A 20. században a leginkább elterjedt ufós történet az 1947-es roswelli incidens volt, talán nincs is olyan ember, aki ne hallott már volna erről.
Azóta szép számmal érkeztek különböző észlelések világszerte. Nem kellett sokáig várni, hogy az első harmadik típusú (CE-3) találkozásra is sor kerüljön. A feljegyzések szerint az első ilyen találkozást, amelyet szélesebb körben felkapott a média, 1952-ben, Németországban Oscar Linke és lánya jelentette. Az esetet több hivatalos szerv is kivizsgálta, és úgy ítélték meg, hogy Oscar Linke, aki Gleimerschausen egykori polgármestere volt, szavahihető ember, és az igazat állítja.

CE-3 találkozás a kis szürke ruhásokkal

Oscar Linke Kelet-Németországból menekült át Nyugat-Németországba feleségével és hat gyermekével, az eset után egy évvel, 1951-ben.
1950. június 17-én a 48 éves Oscar Linke és 11 éves lánya, Gabriell szokásos motoros kirándulása közben defektet kapott. Ezért gyalogosan vágtak neki a hazafele vezető útnak, Hasselbach felé.
Az erdőben haladva Gabriell vette észre, hogy valamilyen fehéres tárgy csillog a fák között. A motorbicikliket egy bokor tövébe rejtették, majd közelebb mentek megnézni, hogy mi lehet ott.
25-30 méterre közelítették meg a rendkívül különös tárgyat, ami 40-50 méteres átmérőjű korong volt. Oscar úgy jellemezte, olyan volt, mint egy nagy, nyél nélküli serpenyő, ami foszforeszkál. Közepéből a korong felső részén egy kb. 10 méter magas, szögletes építmény emelkedett ki, mint egy kalap kürtője. Ez egy kicsit sötétebb volt a tárgy többi részénél, ami jól csiszolt alumíniumhoz hasonló, ezüstös színben csillogott.

Az emberiség ősi történelmének kutatása során, számos rejtéllyel találkozhatunk. Mítoszok zengenek istenekről, angyalokról, démonokról, tündérekről és még számos más nem emberi lényről, akikkel az emberiség felvette a kapcsolatot az idők folyamán. Sok esetben égből érkező „tüzes szekerekkel” érkeztek ezek a lények, és tudást, változást hoztak az emberiség életébe. Több ezer éves múltunk megfejtése a tudomány és technológia fejlődésével kicsit könnyebbé vált, számos rejtélyről lehullott már a lepel, de még így is mindig több a titok és a talány, mint a megfejtés.

Ezek a különös találkozások emberek és égi lények között nem maradtak abba. A mai napig érkeznek beszámolók a világ több pontjáról, ahol az égből alászálló lények próbálnak kapcsolatot teremteni a Föld népével. Vannak esetek, amikor a szemtanúk egyedül tapasztalják meg ezeket a találkozásokat, és van, hogy egyszerre többen is részesei a nem mindennapi eseményeknek.

Az emberek többségét foglalkoztatják a titokzatos jelenségek. Sok emberrel történtek már furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok. Néhány rendkívüli esetre előbb vagy utóbb találnak elfogadható, tudományos magyarázatot a szkeptikusok. Máskor pedig kiderül, hogy csak olcsó átveréssel van dolgunk. Így van ez az ufóészleléseknél is. Sokszor egy műhold, meteorológiai léggömb, madárraj, akár kínai lámpás vagy valamilyen más természeti jelenség is becsaphatja az ember szemét. Azonban vannak olyan történetek is, amelyeket soha semmivel nem tudtak megcáfolni. Ebben a bejegyzésben egy ilyen történetet fogok elmesélni, ami 60 évvel ezelőttre nyúlik vissza.

A Kentucky állambeli (USA) Kelly-ben 1955-ben történtekre a mai napig nem találtak semmilyen magyarázatot. Az ügyben több állami hatóság is nyomozott, de semmivel nem tudták megdönteni a két család állítását, miszerint egy éjszakai vadászatba csapott át a békésen indult vacsorázásuk, amikor a tanyájukat ellepték a földönkívüli lények.