A Föld egyik legtitokzatosabb helye az Egyesült Államokban, a nevadai sivatag mélyén található, 51-es körzet néven elhíresült, szupertitkos objektum. A hatalmas területet nem csak mogorva hegylánc védi a behatolóktól, teljes kormányzati felügyelet is gondoskodik arról, hogy a bázist áthatolhatatlan gyűrű vegye körbe. Az amerikai kormány évtizedeken keresztül még a létezését is letagadta a katonai bázisnak, ez teszi igazán érdekessé. A zóna környékén élők és a kíváncsiskodók tucatjai furcsa történeteket mesélnek az éjszakai égbolton átsuhanó különös fényekről, a hangsebesség átlépésekor kitörő robbanásszerű zajról és olykor a Földön ismeretlen életformákkal való találkozásaikról. Az amerikai katonai bázisról már több mint hetven éve próbálják lerántani a leplet, de mind ez idáig nem sikerült. Vajon mit rejtegetnek, kit védenek és meddig hajlandóak elmenni, hogy palástolják az 51-es körzet titkait?

Megszámlálhatatlan mennyiségű újságcikk, könyv és videoanyag jelent már meg ebben a témában az elmúlt évtizedekben, itt csak egy rövid összefoglaló következik arról, hogy egyáltalán miként került a figyelem középpontjába a számos kérdést felvető titkos katonai bázis. Illetve beszámolok arról a Facebook-eseményről, amely idén nyáron a legnagyobb port kavarta az 51-es körzet körül, és „Rohamozzuk meg az 51-es körzetet” címen vált világhírűvé.

ROSWELL

Különös eseménysorozat volt a kiindulópontja a különböző összeesküvés-elméleteknek az 51-es körzet kapcsán, mely 1947. július 2-ig nyúlik vissza, és az új-mexikói Roswell város határába vezet. Azon a júliusi nyári éjszakán több helybéli, közöttük William „Mac” Brazel is, aki nem messze a várostól, egy farmon élt a családjával, szemkápráztató fényjelenségre lett figyelmes, egy erősen világító, tűzgömbre emlékeztető objektumra, amely hosszú fénycsíkot húzva maga után, átszáguldott az égbolton, majd becsapódott a farm területére. A tanyán nem volt telefon, emiatt Brazel senkit sem tudott azonnal értesíteni az esetről. Csak napokkal később, július 8-án kereste fel a seriff hivatalát, ahol részletesen beszámolt arról, hogy mit látott, majd megmutatta George Wilcox seriffnek azt a néhány összegyűjtött, fóliaszerű törmeléket, amit a mezőn talált a fényes objektum becsapódása után. A seriff értesítette a hadsereget.

Az amerikai légierő Roswell melletti bázisáról – ahol az 509. stratégiai bombázó ezred állomásozott – a Roswell Army Air Field (RAAF) katonái rövidesen egy dzsipekből és teherautókból álló konvojjal érkeztek a helyszínre. Gyorsan lezárták az időközben érkezett érdeklődők elől a területet, majd a birtokon talált ismeretlen tárgyakat sietősen összeszedték, és elszállították a légi bázisra. Jesse Marcel őrnagy, a roswelli repülős ezred elhárítótisztje volt az első, aki július 8-án, William H. Blanchard ezredes parancsára az embereivel a helyszínre érkezett.

Még aznap, amikor Brazel felkereste Wilcox seriffet, az egyik helyi napilap, a Roswell Daily Record címlapon közölte a RAAF parancsnoka, Blanchard ezredes közleményét, amely szerint Földön kívüli repülő eszköz zuhant le a roswelli határban.

Másnap, július 9-én a 8. légi hadsereg parancsnoka, Roger Ramsey dandártábornok kiadott egy nyilatkozatot a sajtó részére, hogy Blanchard tévedett, valójában a Project Mogul egyik meteorológiai ballonja zuhant le Roswell határában. Megmutatta az érdeklődő újságíróknak a maradványokat is, és felhívta a figyelmet arra, hogy szó sincs semmilyen ismeretlen, földönkívüli űrhajóról. (Érdekes módon mégis néhány napig teljes légtérzár és felszállási tilalom volt érvényben az 509. bombázó ezred műveleti területén, és a Roswell-aktát államtitoknak nyilvánították.)

A sajtó megszólaltatta Brazelt is, aki beszámolt arról, hogy 200 méteres körzetben voltak a mezőn szétszóródva a roncs darabjai, és külön kiemelte, furcsának tartotta, hogy semmilyen elektromos vezetéket vagy fém alkatrészt nem talált. Azt is elmondta, hogy korábban többször talált már lezuhant meteorológiai ballonokat, de ez a roncs egyáltalán nem hasonlított azokra, inkább valamilyen korong alakú repülő tárgy darabjainak tűnt.

Időközben a helyiek nemcsak földönkívüli űrjárműről kezdtek el suttogni, hanem elterjedt az is, hogy a katonák a roncsok között három idegen lény maradványaira bukkantak.

Néhány nappal később Washingtonból érkeztek ügynökök, akik felkeresték Brazelt és a szemtanúkat. Nem derült ki a mai napig, hogy miről tárgyalhattak a helybéliekkel, de az tény, hogy soha többé senkinek nem beszéltek idegen űrhajóról és földönkívüliekről. Sőt, Brazel utána a sajtóban úgy nyilatkozott, hogy tévesen tájékoztatta a seriffet, majd 1963-ban bekövetkezett haláláig többé senkinek nem volt hajlandó beszélni a roswelli incidensről.

SZELLŐZTETÉSEK

Több mint húsz év elteltével, a 70-es években készítettek egy dokumentumfilmet a roswelli esetről, amelyben megszólaltatták azt az egykori őrnagyot, Jesse Marcelt, aki először ért ki a helyszínre, s aki a kötelező hallgatást megtörve, megnyílt a riporter előtt az 1947-es történések kapcsán. Állításai egybevágtak a korábbi feltételezésekkel, melyek szerint valójában egy Földön kívüli szerkezet roncsait találták meg Roswellnél. Megerősítette azokat az állításokat is, melyek szerint három idegen lény maradványait is felfedezték. Sőt a riportereknek megmutatta azt a néhány fémszilánkot, amit azóta is őrizgetett, és állítása szerint a titokzatos űrjármű roncsaiból származtak.

Harminc évvel a Roswellben történtek után, 1978-tól több amerikai ufókutató, többek között Stanton T. Friedman, William Moore és Karl T. Pflock az információ szabadságáról szóló törvényre (Freedom of Information Act) hivatkozva folyamatosan arra kérték a hatóságokat, hogy tegyék nyilvánossá a roswelli incidens aktáját. A hatóságok nem tettek eleget ennek, és továbbra is a meteorológiai ballon meséjére hivatkoztak.

Ezek után egyre különösebb vallomások kerültek nyilvánosságra az egykori szemtanúk köreiből. 1989-ben Glenn Dennis azt nyilatkozta, hogy az egyik barátja, aki az incidens idején ápolóként dolgozott a roswelli légi bázison, „véletlenül bement az egyik vizsgálóhelyiségbe, ahol az orvosok éppen három teremtmény teste fölé hajlottak”. Dennis elmondása alapján a barátja szerint úgy tűnt, hogy a lények valamelyest hasonlítottak az emberekre, de kicsi testekkel, orsókarokkal és óriási, kopasz fejjel rendelkeztek.

Évtizedeken keresztül különböző, vadabbnál vadabb összeesküvés-elméletek láttak napvilágot az 51-es körzet kapcsán, a hivatalos álláspont viszont mit sem változott. Az emberek nagy része szkeptikusan áll a történethez, és kineveti az ufókutatókat, ők viszont továbbra is kiállnak az eset hitelessége mellett.

Negyvenhét évvel a roswelli eset után, 1994-ben az amerikai hírszerző ügynökség, az NSA előállt azzal, hogy a légierő nem mondott igazat a „csak egy egyszerű meteorológiai ballon” magyarázattal, és valóban el akartak titkolni valamit. Az NSA részletes jelentése szerint a Mogul-hadművelet nevű, szigorúan titkos katonai projekt egyik balesetet szenvedett járműve lehetett a roswelli ufó. A Mogul célja a szovjet atomkísérletek utáni kémkedés volt, és ezt nagy érzékenységű mikrofonokkal és egyéb műszerekkel képzelték el, amiket ballonokkal juttatnak fel 18 ezer méteres magasságba. Az elv az volt, hogy az alacsony frekvenciájú hangok nagyon jól terjednek, és a mikrofonoknak hála, egyszerűen meghallják az atomrobbantások hangját. Később rájöttek, hogy ugyanezt szeizmográfokkal és a sugárzás mérésével sokkal egyszerűbben és olcsóbban meg lehet oldani, így a Mogul-projektet 1949-ben elkaszálták. A roswelli incidensre a hivatalos magyarázat tehát az, hogy a Mogul egyik ballonja zuhant le, ezt találta meg William Brazel, és a műszerek maradványaiért fésülte át aztán a terepet a légierő.

TITKOS DOKUMENTUMOK

Hatvannégy évvel a roswelli incidens után, 2011-ben az amerikai Szövetségi Nyomozóhivatal feltett néhány titkos dokumentumot a honlapjára. „A repülő csészealjak” nevet viselő dokumentum valójában az 1947-es új-mexikói ufónyomozásban aktívan résztvevő titkosügynök, Guy Hottel jelentése, amelyben részletesen beszámol az FBI akkori igazgatójának a hároméves nyomozásáról. Hottel beszámolójából kiderül, hogy három repülő csészealjat észleltek Új-Mexikóban. „Mindegyik kör alakú volt, körülbelül 15 méter átmérőjűek. Mindhárom csészealjban három-három, körülbelül 90 centis, emberszerű alakot találtak. Finom, fémszálas szövésű ruha volt rajtuk, amely a vadász- és a tesztpilóták öltözetéhez hasonlított” – olvasható az FBI-ügynök 1950. március 22-i jelentésében, amelyben titkosították a katonai helyszínelők nevét. A dokumentum szerint a repülő csészealjak navigációját valószínűleg a roswelli katonai támaszpont radarjai zavarhatták meg, s ezért zuhantak le a katonai objektum melletti farmon, de erről további vizsgálatot nem kértek az FBI-nál. A csészealjban talált földönkívülieket a Wright Field-i légi támaszpontra szállították további vizsgálatokra. A testeket felboncolták, s a repülő szerkezeteket is alaposan átvizsgálták.

Az amerikai kormány a dokumentumok előkerülése után is csak annyit közölt az új-mexikói ufóesetről, hogy meteorológiai ballonok maradványait találták meg, bár az 51-es körzet létezését elismerték.

2013 júniusában, a Citizen Hearing On Disclosure konferencián Paul Hellyer, Kanada volt védelmi minisztere bejelentette, hogy élnek a Földön űrlények. Állítása szerint rendszeresen legalább négy faj látogat minket más-más szándékkal, és arra is felhívta a figyelmet, hogy már évezredek óta figyelnek bennünket. Hellyer szerint idegenek legalább két csoportja az USA szövetségese, és véleménye szerint bolygónkat egy titkos, földönkívüli társaság vezérli.

2014 októberében, halála előtt Boyd Bushman, a Lockheed Martin (világméretű érdekeltségekkel rendelkező amerikai globális űrrepülési, védelmi, biztonsági és fejlett technológiai vállalat) egykori mérnöke, egy videoüzenetben vallott az ufókutatásokról. Ő is azt állította, hogy a földönkívüliek többször jártak már a Földön, sőt velük közös munkálatokat folytatnak az új-mexikói bázison. Az idegen lények pontos kinézetéről is beszámolt: kb. másfél méter magasak, 230 évig élnek, ujjaik 30 százalékkal hosszabbak, mint az embereké, telepatikus úton is képesek a kommunikációra, és akikkel ő találkozott, a Quintumnia bolygóról érkeztek, amely a Földtől nagyjából 68 fényévnyi távolságra található, de ezt az utat a lények cirka 45 perc alatt teszik meg űrhajójukkal. Bushman rengeteg olyan fotót mutat be a videójában, amelyeken idegen lények láthatók

A hivatalos amerikai álláspont szerint az egykoron nagyrabecsült Paul Hellyer és Boyd Bushman vénségükre meghülyültek és összevissza beszélnek. Az emberek többségének ugyanez a véleménye, egyedül az ufókutatók tartanak ki az egykori védelmi miniszter és a hajdani 51-es körzet mérnöke mellett, és hitelesnek tartják a beszámolóikat.

Még számtalan példát lehetne felsorolni, hogy milyen kibúvókat, újabb és újabb magyarázatokat hablatyoltak, hablatyolnak össze az amerikai titkosszolgálatok a roswelli incidens kapcsán, és rengeteg olyan befolyásos ember vallomását sorolhatnám, akik bennfentesként tisztában voltak / vannak azzal, milyen titkokat rejt az 51-es körzet. Rengeteg információ elérhető az interneten, itt csak röviden szerettem volna bemutatni a tényeket az 51-es körzet kapcsán pro és kontra.

JELEN

Mint a Magyar Ufókutatási Klub (Facebook-csoport) alapító tagja, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nincs az az adathalmaz, amely meggyőzné a totálisan szűk látókörű, szkeptikus embereket arról, hogy nem vagyunk egyedül. Tudom azt is, hogy ma Magyarországon velem együtt azért vagyunk pár tízezren, ha beleszámolom a világ többi országát is, akkor bátran leírhatom, hogy néhány millióan, akik kételkednek abban, hogy pusztán emberi dolgok állnak a roswelli incidens hátterében. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az idei nyár egyik legnagyobb port kavart Facebook-eseménye, a „STORM AREA 51”, amely Matty Roberts fejéből pattant ki június 27-én.

Matty egy fiatal amerikai srác, akinek kedvenc elfoglaltsága az internetes mémek gyártása. A mémek működésük alapján jól felismerhetők, emberről emberre („szájról szájra”) terjedő kulturális elemek. Vagyis az internetes folklór részét képezik. Ilyen például egy manipulált kép, amely több változatban, hihetetlen gyorsasággal terjed az interneten. A mém attól vicces általában, hogy kifiguráz valakit.

Matty elbeszélése alapján nem sokkal a Facebook-esemény létrehozása előtt látott egy dokumentumfilmet az 51-es körzetről, ez adta az ötletet neki, hogy megtréfálja az embereket, és létrehozza mémgyára legújabb poénját, és meghirdette az évezred nagy futását, azzal a jelmondattal, hogy mindannyiunkat nem lőhetnek le a katonák. A „Rohanjuk le az 51-es körzetet, nem tudnak minket feltartóztatni” nevezetű Facebook-csoport eseményének felhívásában az állt, hogy „nindzsafutásban közelítjük meg a létesítményt, így a lövedékek nem érhetnek utol”. 2019. szeptember 20-ra volt kitűzve a találkozó időpontja, az esemény helyszínének pedig az 51-es körzet volt megjelölve.

Az esemény néhány napon belül világszerte elterjedt az internetes közösségek oldalain, és több ezren vissza is jelezték, hogy részt kívánnak venni a rendezvényen. Néhány hét alatt a jelentkezők száma milliós nagyságrendűvé duzzadt.

Roberts ekkor már érezte, hogy kezd kicsúszni a kezéből az irányítás. Bár oldalán többször jelezte, hogy csak viccnek szánta az egészet, az esemény posztja alatt komoly szerveződés körvonalazódott annak érdekében, hogy megvalósuljon az 51-es körzet lerohanása. Egyre többen jelezték, hogy akár az életük árán is részt vesznek a rohamban, mert bíztak abban, hogy az amerikai kormány esetleg meghátrál a több ezres tömeg láttán, és beengedi őket a szigorúan titkos katonai bázis területére, s végre hetven év után kiderülhet az igazság. A szervezők leírása szerint elegük van a sok híresztelésből, és a saját szemükkel akarják látni, vannak-e ott idegen lények és űrhajók.

Miután az eseményt világszerte felkapta a média, és egyre nagyobb túlzásokkal körítve latolgatta az esélyeket, hogy vajon egy több százezres embertömeget miként akar megállítani a kormány, kezdett komollyá válni a helyzet.

Július közepén megszólaltak az illetékesek szóvivői is. „Minden birtokháborítónak őrizetbe vételre és büntetőeljárásra kell számítania, de ha a rendőri jelenlét és a környék nem lenne elég riasztó, ott vannak még a kígyók és a skorpiók – hangsúlyozta a TMZ riportjában egy illetékes, arra utalva, hogy a silány minőségű országúton közel 250 kilométeren nincs benzinkút és pihenő. Katasztrófába torkollhat, ha százezres nagyságrendű autóforgalom árasztaná el az „ET-országútnak” becézett aszfaltcsíkot, márpedig erre lehet számítani, hiszen hajnali 3-kor lesz a nagy találkozó.

A Washington Postban a légierő szóvivője ennél is keményebben fogalmazott: „Mindenkit lebeszélnék arról, hogy megpróbáljon bejutni az amerikai fegyveres erők kiképzőbázisára. Az Egyesült Államok légiereje mindig készen áll, hogy megvédje Amerikát és annak birtokait” – közölte Laura McAndrews. A légierő reagálása olaj volt a tűzre, még inkább felajzotta az amúgy is felspannolt embereket, és nemhogy visszamondták volna az eseményen való részvételüket, megduplázódott az érdeklődők száma. Ekkor már több mint kétmillióan csatlakoztak az eseményhez, jelezve, hogy ott lesznek a megadott időpontban, és több mint másfél millióan jelölték be a posztnál, hogy érdekli őket a rendezvény.

A média eközben folyton azon rugózott, hogy kiderítse, ki áll az esemény szervezésének a hátterében, s hogy valóban lérejön-e a „nagy futás”.

Matty Roberts egyre kényelmetlenebb helyzetbe került, ezért felfedte kilétét egy videóban, amelyben többször is elhangzott, hogy csak viccnek szánta az eseményt, és senki ne menjen megrohamozni a körzetet. Mivel az 51-es körzet közelében lévő kisvárosok szállodai szobáit ekkorra már mind kiadták, inkább egy közeli helyszínre kezdett fesztivált szervezni, de még ez is olyan kockázatos lett volna ennyi emberrel, így aztán végül erről is letett. Bár ez utóbbi ötletét végül mások felkarolták, és Las Vegasba telepítették át.

Természetesen több üzletember, sőt maga Matty is meglátta az eseményben rejlő pénzszerzési lehetőségeket, ezért elkezdtek interneten keresztül árusítani különböző tárgyakat, bögréket, polókat, amelyeken mindenféle földönkívüli lényeket ábrázoltak.

Az 51-es körzet nagy ostroma időközben ugyanolyan gyorsan jelentéktelenedett el, mint amilyen hirtelen szenzációvá hízott.

Végül szeptember 20-án körülbelül háromezer ember jelent meg a helyszínen, de roham helyett inkább bulihangulat volt a jellemző. Néhányan persze csalódottak voltak, akik elhitték, hogy valóban megpróbálnak majd bejutni a titkos katonai bázisra. Egy alkalommal fordult csak elő rendbontás, miután egy körülbelül 150 fős csoport hajnali 3-kor, az esemény eredetileg meghirdetett időpontjában összegyűlt a bázis bejáratánál. Három embert azért tartóztattak le, mert az 51-es körzet területére lépett, egy embert azért, mert a bejárat mellé vizelt, az ötödiket pedig alkoholfogyasztás miatt.

Mindenképp tanulságos volt Matty Roberts kezdeményezése, még ha viccnek is szánta az egészet. Maga az elképzelés, hogy az emberek maguk járjanak utána, mit rejt a különleges védelemmel ellátott, szigorúan titkos bázis, megmutatja, hogy az embereket valóban foglalkoztatja ez a kérdés.

Ha tömegben leginkább szkeptikusnak is mutatják magukat az emberek, ez nem fedi a valóságot. Saját tapasztalataim alapján, ha bárki, akivel megismerkedem, megtudja, hogy én alapítottam a Magyar Ufókutatási Klubot a Facebookon, és hogy nagyon nyitott vagyok a témával kapcsolatban, mindig oda lyukadunk ki, hogy mindenkinek van egy története, amit aztán el is mesél.

Az amerikai védelmi erők újból kimutatták a foguk fehérjét, és mindenkit biztosítottak arról, hogy bármi áron is, de meggátolják azt, hogy bármi is kiderüljön arról, hogy mivel foglalkoznak a szigorúan védett bázisukon.

Itt tartunk most. Hetven évvel az első nagy médiavisszhangot kapott ufóeset óta a különböző kormányok továbbra sem hajlandóak beavatni bennünket abba, hogy milyen, Földön kívülről érkező látogatók járnak ide, és arról sem beszélnek, hogy milyen kapcsolatot alakítottak ki velük. Még azt sem hajlandóak elismerni, akárhány magas beosztású ember szellőztet is meg dokumentumokat, információkat, hogy egyáltalán ők maguk mennyire komolyan foglalkoznak a témával. A mai napig letagadnak mindent, és nevetségessé teszik azokat a kutatókat, akik a Földön kívülről érkező látogatókkal foglalkoznak. Úgy gondolom, a végtelenségig nem titkolózhatnak, és nem bújhatnak el a közvélemény elől, bagatell válaszokkal lerázva feltevéseinket, hisz előbb vagy utóbb maguk a földönkívüliek fogják felfedni a kilétüket az egész emberiség előtt. Csak nem feltétlenül szerencsés megoldás az, ha erre nem készítik fel a bennfentesek az emberiséget. Komoly káoszhoz vezethet.

Perlaki Zsuzsanna Éva
Eredetileg megjelent: Körmendi Figyelő XXVII. évfolyam 20. számában, 2019 decemberében