Megszámlálhatatlan mennyiségű jel és szimbólum öleli körbe a világunkat, amelyek kivétel nélkül mind valamilyen információt hordoznak magukban. Mielőtt a teljesség igénye nélkül sorra vennénk ezekből a jelekből, szimbólumokból jó néhányat, és értelmet, üzenetet, információt kötnénk hozzájuk, előtte szeretnék néhány mondatot idézni dr. Fülöp Géza "Az információ" című szakkönyvéből, amely az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának felkérésére született meg. Úgy gondolom, ezen ismeretek elengedhetetlenek azok számára, akik bármilyen jelekkel, szimbólumokkal és azoknak az értelmezésével kívánnak foglalkozni. Természetesen erősen javasolt nemcsak ennek az egy könyvnek a tartalmával tisztában lenni, hanem érdemes további irodalmi munkák, tanulmányok, értekezések elolvasása is ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen alapot kapjunk a témában.
Részlet az "INFORMÁCIÓ ÉS KOMMUNIKÁCIÓ: JELEK, JELRENDSZEREK - A jelformák kialakulása" című fejezetből:
"Információ és jel, jel és információ elválaszthatatlan egymástól. Az információ jelekben ölt testet, s valamely tárgy, jelenség, történés, esemény csak akkor és annyiban válik jellé, tölt be jelfunkciót, amikor és amennyiben információt hordoz..."
"...Egyes szerzők véleménye szerint az ember fejlődésében létezett egy szakasz, amelyben a primitív emberi kommunikáció és gondolkodás eszközét a szimptómából kialakult jelzés vagy szignál, az indexből kialakult ikon és a munkafolyamatban betöltött konkrét szerepüket elvesztett, abból kiemelkedő, jellé alakult tárgyak, a szimbólumok alkották..."
Részlet "A jeltudomány története" című fejezetből:
"A jelek a legősibb időktől fogva foglalkoztatták az ember képzeletét. A természeti jelenségeket jelekként értelmezve sok hasznos, ma is érvényes ismeret birtokába jutott. Sokszor persze a jelek "megfejtése" babonák, tévhitek alapja lett. (Sajnos ez ma sem ritka dolog, és nem csak a primitív társadalmakban.) Mint jelalkotó és jelhasználó pedig már nagyon korán magyarázatot keresett a jelek természetére, a jelek és a jelzett dolgok, azaz a valóság összefüggéseire. A görög bölcselők közül elsősorban Platón és Arisztotelész foglalkozott a név, a tárgy és a róla alkotott fogalom közti kapcsolatokkal..."
Részlet "Mi a jel?" című fejezetből:
"A jelre vonatkozóan sem sikerült még megfogalmazni egy olyan általánosan elfogadott definíciót, amely egyesítené a fogalom teljes tartalmát. Az ok nyilván az, hogy a jelek világa - akár az információé - egymástól nagyon eltérő jelenségeket foglal magában. A méhek táncától, a fecskecsiviteléstől, a hangyák formon "nyelvétől" az ember alkotta természetes és mesterséges nyelvekig, a homlokráncolástól a kutya farkcsóválásáig, az indiánok füstjeleitől a tévéadás jeleiig, az étkezési szokásoktól az öltözködés nyelvéig a jelrendszerek sokasága alkotja a jelek univerzumát...."
Részlet a "Jeltipológia" című fejezetből:
"...A jel képviselheti a tárgyat a hasonlóság alapján (ikon), a tér- és időbeli érintkezés alapján (index), vagy egy önkényes szabály alapján (szimbólum)..."
"...Szimbólumnak nevezzük a jelet, ha közte és a jelölt közt egy önkényes konvenció létesít kapcsolatot, azaz a viszony hozzárendelés jellegű.
"A szimbólum a jelölt tárgyat egy törvénynél fogva jelöli, rendszerint egy általános ideával való asszociáció révén, s eközben a törvény teszi a szimbólumot olyanná, hogy megfelelhessen a jelölt objektumnak" - írja Peirce. Szimbolikus természetű jelrendszer a nyelv, minden nyelven alapuló rendszer. A szimbólumok világa roppant gazdag.
"Szimbólumok erdején visz az ember útja" - idézi Kelemen János..."
Részlet "A társadalom jelrendszerei" című fejezetből:
"...A nyelv kialakulása előtt a társadalomban keletkezett jelformák, melyek szerepet játszottak a nyelv kialakulásában, de amelyek rendszerét, működését, társadalmi funkcióját a nyelv kialakulása és működése a későbbiekben döntő mértékben meghatározza (szimbólum, jelzés, ikon)..."
Szimbólumok
A vallási, mitológiai vagy művészeti szimbólumokat általában nem lehet tisztán racionális alapokon lefordítani vagy magyarázni, mivel többletjelentést hordoznak. Ezek a szimbólumok túllépnek a racionalitás síkján, és a kulturális környezettől függő személyes jelentést tartalmaznak a felhasználója számára, míg például egy közlekedési jel jelentését a jogszabály egyértelműen meghatározza.
Az alábbi idézet a Magyar Iparművészeti Egyetem Doktori Iskola részére készült, Zombor László "Az ősminták ereje" című 2002-es dolgozatában olvasható:
"... "A szimbólum formába kötött erő."
Az emberi mentális kommunikáció alapvetően "képi". Képekben gondolkodunk és képeket közlünk másokban lévő képekre hivatkozva. (Ha az a kép, amit küldünk, nincs meg a másik emberben, "belép" a verbális közlés és a hangok képi formája - a betű.)
Egy jól megválasztott szimbólum kötetnyi magyarázatot tesz feleslegessé. Ha az ősi formák mélyére hatolunk, csodálkozva kell látnunk, hogy mennyivel pontosabb, tévedhetetlenebb közlés, mint a mai beszéd és írás.
Valamikor az emberek ezzel a három síkra (mentális, érzelmi, ösztön) ható szimbólum "ABC"-vel közöltek bonyolult, magasabb értelmű gondolatsorokat.
Minden formának megvan a maga szelleme, "dzsinnje". Az elemi szimbólumok a kozmikus törvényeket fejezik ki, használatuk azok erejét aktivizálja. A szakrális geometria is így működik. A természetben is kifejeződnek, abból is kiolvashatók
(Fibonacci-szám, aranymetszés)..."
Minden jel csak a maga környezetében egyértelmű
Fontosnak tartom, hogy mielőtt a bonyulultabb jelekkel, szimbólumokkal elkezdenénk foglalkozni, előtte sorra vegyük a legegyszerűbb motívumokat, amelyek alapjait képezik a továbbiakban a gyűjteménynek.
A pont minden jelek őseleme és legbelső magja. A mag a létkezdet szimbóluma.
A vízszintes vonal a világot jelenti, melyben az élet széltében terül el, s egy szinten játszódik le minden. A földdel való hasonulás, a nyugalom, a nőies princípium, a kibékítés jele.
A függőleges vonal Isten egységét jelenti, általában: az istenit. Az erő fölülről árad az emberre le, az emberi vágyódás viszont ellenkező irányban, lentről tör fölfelé. Az ég felé ágaskodást, a törekvést, az újító erőt jelképezi. A férfias princípium, a konfliktuskeresés, a harciasság tartalmát fejezi ki.
A kör. A kezdet és a vég összefolyik. Befejezett, tökéletes, az abszolút jele. Ez is egy jele Istennek és az örökkévalóságnak. A végtelenséget, az örökké megújuló életet, a teljességet jelenti. A megnyilvánulatlan teremtő jele. A teljesség ereje körbeölel. A kör az idő szimbóluma is, a kerék forog. A kör egy áthághatatlan mágikus határt is jelképez. A kör a nap szimbóluma is. A kör a tűz elem jele. A kör az alkímiában a Timsó jele. (A kör szimbólikus jelentéseiről még bővebben olvashattok egy különálló következő részben.)
Tartsatok velem, legyetek rendszeres olvasói blogomnak, kövessetek, ha nem akartok lemaradni a legújabb bejegyzéseimről, amelyek a JELEK, SZIMBÓLUMOK, HIEROGLIFÁK TITKAI mappában lesznek megtalálhatóak, ahol igyekszem összeszedni a teljesség igénye nélkül az összes olyan jelet, szimbólumot, amely közelebb vihet bennünket az erdélyi aranylemezek megfejtéseihez.
Perlaki Zsuzsanna Éva
Eredetileg megjelent a Gondolatok az égbolt alól blogon, 2019 februárjában.
