Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál
Jöttünk, láttunk, győztünk!
2016. június 7-én két társammal, Prusival és Bélával sikeresen felrajzoltuk az erdélyi Izsáky László által 42 évvel ezelőtt használt valódi ufólehívójelet, a pontos tájolással és a kóddal együtt. A lehívójel működik! A kapcsolatfelvétel sikerült.
Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál
Nyomozás az erdélyi Izsáky László egykori házánál
...Ahogy közeledtünk a házhoz, a szívem egyre hevesebben dobogott. Néhány hete még csak tervezgettem, hogy jó volna látni Izsáky házát, most meg itt állok előtte. Készítettem néhány fotót, közben azt méregettem, hogy átférek-e a betonkerítés és a házfal között húzódó keskeny, 30 centis sikátoron.
– Látom, mi jár a fejedben – nézett rám Prusi kicsit idegesen.
– Béla, te hol mentél be a házba? – kérdeztem.
– Hát itt – mutatott a résre. Ekkor egymásra biccentettünk, és Béla már be is suhant a nyíláson. Prusi gondolkodás nélkül követte. Én is nekiindultam, de rosszul mértem fel a helyzetet, vissza kellett passzírozni magam, és levenni a hátizsákomat a hátamról. Így már én is átfértem a szűk átjárón, ami legalább öt méter hosszú volt. Hatalmas kertbe érkeztünk, amelyre tökéletes rálátás nyílt a szomszédos tömbház ablakaiból. Pucérnak éreztem magam.
De nem volt mit tenni, gyorsan előkaptuk Prusival a fényképezőgépeinket, és mindent fotózni kezdtünk. A házon hátul, a kert felől nem volt sem ajtó, sem ablak, csak a hűlt helyük tátongott, tokostul eltávolították őket. A külső vakolat is csak nyomokban maradt meg.
Amint beléptünk az egykori otthon belsejébe, még nagyobb károkat fedeztünk fel. A beszakadt tetőszerkezet teljesen eltorlaszolta a valamikori lakószobákat. A hatalmas gerendák között viszont nem láttam tetemes cseréptörmeléket. Valaki már elhordta azt is. Az utcafronti ablakok viszont viszonylag épségben maradtak, a redőnyök le voltak eresztve, így az utcáról senki nem láthatta, hogy odabent mi a helyzet. A ház teljesen üres volt, a padlótól eltekintve, ahol kevés sitt és háztartási hulladék között még a természet is utat tört magának, és imitt-amott néhány gaz is kinőtt. Az egykori konyha és fürdőszoba falairól többségében leverték a csempéket, csak néhány makacs darab maradt fenn a falon. A pincébe nem volt sem kedvem, sem merszem lemenni. Már kívülről látszott, hogy derékig ér a szemét benne. Úgy nézett ki, mint ami még most is otthont ad egy-két idetévedő csövesnek. Rettenetes bűz áramlott fel belőle.
Inkább az udvaron néztünk még szét. Nem messze a háztól egy bőrönd feküdt a szemétkupac mellett.
– Izsáky bőröndje! – vigyorogtam Prusira.
– És lehet, hogy tényleg az övé volt – kontrázott vissza mosolyogva.
– Néhány évvel a halála előtt ebben a házban volt egy gázrobbanás, mint tudjuk – mondta Béla. – Ami szerencse, hogy Izsáky éppen nem tartózkodott odabenn. Hogy a robbanás véletlen volt-e vagy szándékos, azt nehéz lenne megállapítani ennyi év távlatából, de az eset kapcsán tudjuk, hogy Izsákyt rendszeresen zaklatták a szekusok. Több ízben házkutatást tartottak nála, és a volt feleségénél is. Tehát akár még az is előfordulhatott, hogy figyelmeztetésként robbantották fel..."
Perlaki Zsuzsanna Éva
Eredetileg megjelent a Gondolatok az égbolt alól blogon, 2018 júniusában.
